Svájci Gárda (ol. Guardia Svizzera Pontificia), 1506. jan. 21.-: katolikus svájciakból álló pápai testőrség, palota- és díszőrség. - A 14. sz-tól más külföldiekkel együtt svájci katonák is szolgáltak a p. hadseregben, akik a 15. sz-ra eu. hírnévre tettek szert (→Svájc), zsoldosként számos uralkodó vette igénybe szolgálatukat. II. Gyula p. 1505. VI. 21: Svájcba küldte Peter Hertenstein kamarást, hogy toborozzon 200 katonát a p. palota őrzésére. 150 katona 1506. I. 21: meg is érkezett, azóta kizárólag svájciakból áll a p. testőrség. A ~ létszáma története során nem volt állandó, de a 250 főt sohasem haladta meg, 1979 óta 100 tagú. - A →sacco di Roma idején 1527: a ~ menekítette VII. Kelemen p-t az Angyalvárba, miközben Kaspar Röist parancsnokkal 147 gárdista esett el, az Angyalvárban 42-en menekültek meg. A ~t csak III. Pál (ur. 1534-49) állította helyre pápasága vége felé, azóta (egy rövid 19. sz. időszaktól eltekintve) megszakítás nélkül fennáll. A gárdisták sokáig kizárólag az őskantonokból, később már valamennyi kantonból jöttek. - Szt X. Pius 1914. III. 13: újjászervezte: 6 főtisztből, 1 káplánból, 15 tisztből és 110 alabárdosból állt, akik önkéntesként érkeztek (Tessin kivételével). XXIII. János 1959: ismét átszervezte: 4 főtiszt, 1 káplán, 23 tiszt, 2 dobos, 70 alabárdos egész Svájc ter-éről. VI. Pál p. 1970. IX. 15: a ~ kivételével föloszlatta a p. hadsereget, 1971. I. 20: rábízta a p. palota őrzését. - A ~ szolgálatát a 21. sz. elején a Vatikán Állam fő bejáratainál és az Apostoli Palotában, valamint Castel Gandolfóban, pápai kihallgatásokon és liturgiákon és díszőrségként magasrangú látogatók fogadásakor látja el. A legalább kétéves szolg-ra olyanok jelentkezhetnek, akik elvégezték a svájci újonciskolát (katonai alapkiképzés) és nőtlenek (a tiszteknek lehet családja). - A ~ egyenruhája. a) Kezdetben a 16. sz. katonai viseletekhez, leginkább a németekéhez hasonló, még nem a mai értelemben vett egyenruha. Ruházatukat és cipőjüket a pápától kapták (uralkodó volt a della Roverék kék-sárga színe, X. Leó p-tól [ur. 1513-21] kezdve a Mediciek színei: kék-sárga-piros), és vsz. mellükön viselték a fehér svájci keresztet. Fegyverük alabárd és kard, vállukat, mellüket és karjukat páncél védte. A 16. sz: a katonák általában szűk, csipőig érő mellényt v. szárnyban végződő, olykor térdig érő ujjast viseltek, volt egy térden alul érő, hosszú kámzsájuk is. Nyakukat legtöbbször szabadon hagyták. Esőben és hidegben hosszú, ujjatlan, oldalt nyitott és kék zsinórral összefogott, fekete posztókabátot (giornea) viseltek. Ruhájuk ujjára és lábrészére színes, lazán fölvarrt csíkokat rakhattak (a századparancsnokokat ennek színe is megkülönböztette). Térdig érő harisnyát hordtak. Fejfedőjük a széleskarimájú, szalagos kalaptól a turbánszerű, bélelt bőrsapkán át az egyszerű fémsisakig változott, valamennyit feltűnő kócsag- v. fácántollal díszítették. A fémsisakot rövidesen félgömb alakú, magas gerincű, elöl és hátul kicsúcsosodó, fémből készült rohamsisak (morion) váltotta fel (különlegesen ünnepélyes alkalmakkor, pl. újoncok eskütételekor 2006: is használják). Ritkán lefelé szélesedő sisakot is használtak. - A ~ reneszánsz egyenruháiról ábrázolások maradtak fenn a Vatikáni Kvtárban a Sala Sistina egyik freskóján, a →vatikáni stanzák egyikében (Raffaello: II. Gyula p. svájci gárdistákkal körülvéve), a sziénai dóm Piccolomini Kvtárának freskóján (Pinturicchio: III. Pius p. koronázása), a római német temető Mária-tp-ának megfeszítés-képén, ill. egy miniatúrán. - b) A fr. forr. átmenetileg a ~ egyenruhájára is hatással volt, másolni kezdték a fr. egyenruha praktikusnak tűnő részleteit (kettős csúcsú kalap kokárdával, fr. gallér, széles bőr vállszíj a kardhüvely fölerősítésére). - c) A ~nak csak a 19. sz. 2. felében lett egységes az öltözete és a fegyverzete. Mai egyenruhájukat 1910-21: nagyrészt Jules Repond parancsnok tervezte, a hagyományos színekkel. Hétköznapi viseletük hosszú, sötétkék lepel fehér gallérral, amire különlegesen ünnepélyes alkalmakkor a tisztek térdig érő köpenyt (robone) húznak. Rangjelzésüket baszksapkára erősítik fel. A nyakfodor, a fehér kesztyű és a világos fémsisak csak a díszegyenruhához tartozik, utóbbit a parancsnokok fehér, a tisztek sötétlila, az altisztek és alabárdosok piros, a dobosok és síposok (fekete sisakon) sárga-fekete tollal viselik. A díszsisak mindkét oldalát a della Roverék jelvénye (tölgy) díszíti. Repond a fegyverzetet régi ábrázolások alapján készíttette el. - A ~ öltözékének legtöbb darabja gyapjúból készül, amit IX. Kelemen p. (ur. 1667-69) óta a kolduslányok szegényháza biztosít kizárólagos joggal. **

AP 1989:1659. - LThK 1993. IX:346.